A völgytemplom a piramiskörzetben található, ott legkeletebbre elhelyezkedő objektum, azaz a Nílushoz a legközelebb lévő és egyben legalacsonyabban elhelyezkedő építménye. A templomot határoló falak tökéletes téglalap alakúak és a templom majdnem hibátlanul lett tájolva. Az eltérés olyan kicsi, hogy az akár származhat a Föld forgástengelyének az idő során történő elmozdulásából is. A völgytemplom Hafré Fáraónak épült, anno itt volt Hafré fekete színű diorit szobra is mely, ma az Egyiptom Múzeumban található.
A völgytemplom keleti fala, körülbelül 12-13 méter magas lehetett. A templom a IV. dinasztia uralkodása idején a piramisokkal egy időben épült, így valóban csodálatra méltóak a méreti és építészeti megoldásai. Ebben a templomban jól megfigyelhető az ókori építészet egyik remek megoldása, mégpedig az, hogy a sarokköveket nem téglatest alakzatúra faragták, hanem L betű alakúra, mely belenyúlt a másik falba, így extra szilárdságú kötést biztosított.
A völgytemplom a Nílus árterének széléhez nagyon közel épült, így egy kikötő is tartozhatott hozzá, amihez vezető csatorna valószínűleg hajózható volt. A völgytemplom rakpartja jelentette a piramiskörzet bejáratát.
A völgytemplom szerepe még nem egészen tisztázott. Összekapcsolják több dologgal is, mint például a mumifikálással. A Fáraó halála után a völgytemplom lehetett a halotti kultusz valódi helyszíne, amíg a halotti templom kizárólag a piramiskörzet papjai számára fenntartott építmény volt.
Mark Lehner Hafré völgytemplomáról szólva még azt a feltételezést is megengedi magának, hogy a völgytemplom egyfajta spirituális energiákat gyűjtő és fókuszáló hely lehetett. Ennek igazolására egy nagyon érdekes jelenséget tapasztalhat az odalátogató turista. A templomban található egy fekete színű kő, melyre, ha az ember ráteszi a tenyerét, akkor gyenge bizsergést, vibrációt érezhet. Ennek valódiságáról egy féleképpen tudnak megbizonyosodni, látogassák meg ezt a templomot.